Harangszó, 1937

1937-06-13 / 24. szám

192. HARANGSZÓ 1937. június 13. Az Úrtól lett ez ... Egy világkonferencia látható gyümölcse. Ha valahol, úgy a tengelici evangé­likus templom felépülésének a történe­tén keresztül szemünkbe villan az isteni gondviselés csodálatos útja. A nagy ke­resztyén ifjúsági világszövetség, a C. E., 1936-ban Budapesten rendezi világkon­ferenciáját. A föld másik feléről, Ma­dagaszkárról elindul erre a konferenciá­ra egy barna bőrű benszülött lelkész: Rajaobelina Prosper. Azelőtt azt se tud­ta, hogy Magyarország a világon van, nem hogy azt tudta volna, hogy van ebi­ben az országban egy Tengelic nevű község és abban pár száz templom nélkül tengődő evangélikus. A konfe­rencia napjáig semmit se tudott egy­másról a madagaszkári csokoládé szí­nű lelkész és a kis tengelici evangé­likus gyülekezet. Pedig az Ür böl- csesége már tudta, hogy ennek a konferenciának sok-sok láthatatlan lelki áldása mellett, a tengelici evan­gélikus templom felépülése is egyik látható áldássá lesz. Hogy vitte keresztül felséges ter­vét? Az Ür útai csodálatosan egysze­rűek. Elmondhatjuk így is: a világ- konferencián összetalálkozik Rajaobe­lina Prosper a tengelici gyülekezet lelkészével, Lehel Ferenccel, akivel együtt hallgatták a párisi egyetemen a hittudományokat, feltárják egymás előtt szívük gondolatait s Rajaobe­lina annyira szívére veszi a tengeli­ci gyülekezet ügyét, hogy elhalaszt- ván egy tanulmányutat, előadó kör­útra indul a magyarországi protes­táns gyülekezetekbe és ennek tiszta jövedelmét, mintegy 1,200 pengőt odaadja a tengelici templom felépí­tésére s ezzel elindítja a templomépí­tési lavinát Tengelicen. Ebben min­den benne van. Egészen hihető, min­dennapi történet. Csak egy kérdés marad nyitva: hogy jön egy idegen világrész idegen fajtájú, idegen nyelvű fia ahhoz, hogy ennyire szí­vére vegye egy teljesen ismeretlen gyülekezet ügyét? Ahogy Filep jött a szerecseny komornyikhoz, a da- maskusi Anniás a megvakult tarsusi Saulushoz: Elméne azért Ananiás és monda ... „az Ur küldött engem." A lavina megindul... Hogy mennyi akadálya van egy temp­lomépítésnek, azt csak az tudja, aki na­gyon ismeri a sátán erejét. A tengelici templomról még az építési munkálatok megkezdése előtt másfél hónappal is közgyűlési határozat mondotta ki, hogy nem fog felépülni. De hogy miképen tud az Ur emberi szíveket és gyüleke­zeteket átformálni, ha egyszer az ö Lelke indítja el a lavinát, azt csak az tudja, aki épített már templomot Isten eiejére támaszkodva. A gyülekezet ma­ga 9.000 pengőt teremt elő; az egyházi, gyámintézeti, állami, községi segélyek­ből és 103 gyülekezet adományaiból 6.000 pengő jön össze: a Lázár-Dachert család ezüstmennyegzője és konfirmá­ciója 3 és fél mázsás harangot zendít meg a toronyban; Cseh József és csa­ládja hatalmas, magyaros facsillárral vi­lágít az adakozók sorában, négy keresz­telő négy oltár! gyertyatartót, a sop­roni nőegylet buzgósága oltárterítőt, a helyi nőegylet szószékterítőt, oltári szőnyeget, színes üvegablakot eredmé­nyez. És igy tovább. Ki tudná mind fel­sorolni? A lavina végig zúgott a gyü­lekezeten s ime itt áll, mint köbe der­medt Isten-dicséret — a templom... Sándy Gyula műegyetemi tanár ter­vezte, igazi magyaros, evangélikus stí­lusban, igen olcsó megoldásokkal. Pl. a torony eternit lapokai való oldalburko­lása a szaklapokat is foglalkoztatta. Sándy Gyula ezzel a huszonkettedik íz­léses templomot ajándékozta egyhá­zunknak, ' A kivitelezés az úzdi imaház építői­nek, Kajdi József, kölesdi építési vállal­kozó és Fajth János asztalos evangéli­kus lelkiismeretességét és olcsó szak­munkáját dicséri. Hepp szekszárdi fa­szobrász csillárja magyaros, Ízléses, mű­vészi munka. A templom hossza az elől álló to­ronnyal együtt 22 méter, szélessége 11 méter. Befogadó képessége 300 ülőhely, 100 állóhely. „Testet öltött főpásztori imádság.. Május 2.-án 40 községből egybeza­rándokolt 1000 főnyi tömeg várta a templom diszkapuja előtt a felavatásra érkező D. Kapi Béla püspököt. Mikor megérkezett Dr.Csapó Dániel gazdasági főtanácsos, földbirtokos és Szongott Ed- vin járási főszolgabíró kíséretében a tengelici presbitérium élén Lehel Ferenc h. lelkész fogadta: „Ez a templom tes­tet öltött főpásztori imádság, mert 9 év­vel ezelőtt, mikor itt még mindenütt a tengelici fekete homok hullámzott, a püspöklátogatás alkalmával tartott dísz­közgyűlés záróimájában Főtisztelendő- séged szívéből röppent fel először ég felé a templom-kérő vágy.“ „Minden templom az örökkévalóság útján áll...“ A h. lelkész üdvözlő beszéde után Sándy Gyula műegyetemi tanár nyújtot­ta át a templomkulcsot a püspöknek. Az ajtót a h. lelkész nyitotta fel ezzel az igével: „Úrtól lett ez .csodálatos a mi szemeink előtt.“ D. Kapi Béla püspök tartotta meg ezután templomavató igehirdetését : „Minden templom az örökkévalóság útján áll, akár díszes főtéren, akár a mellékutca szögletében helyezték el. A templom a legcsodálatosabb épít­mény, az ember munkája, mégis Isten alkotása. A templom a legtitokzato­sabb építmény, az építők maguknak építik, mégis közkincs. Az értékét nem a beleadott anyag, sem a művé­szi kiformálás adja, hanem az oltár hármas lángja: az örök vágyódás, az örök életszükséglet és az örök köte­lesség tüze. A templom tesz testvér­ré. A 40 különféle anyanyelvű köz­ségből egybetelepedett tengelici evan- gélikusság csak egy lelkű testvéri közösség. De testvérré tesz ez a templom a község minden más hitű lakosaival is. Mert minden templom­nál ugyanaz kettő: a föld, amelyen áll és az ég, amelyre ráborul. Ennek a templomnak a földje magyar föld: mind testvérünk tehát, aki a magyar földet vallja hazájának. Erre a temp­lomra Isten ege borul, mind testvé­rünk tehát, aki ugyanazt az Istent hiszi.“ Az egyházközség elöljárósága úr­vacsorával élt, amelyet Németh Gyula szekszárdi lelkész osztott ki, lelkiis­mereti felelősséggé téve a vezetőség számára a jövő feladatait. A templomi istentiszteletről kiszo­rult, mintegy 400 főnyi tömegnek Dörmer Frigyes alesperes, varsádi lelkész tartott igehirdetést a temp­lom előtt, majd Farkas Zoltán köles­di lelkész adta vissza ugyanott a püspök templomavató igehirdetését. Felügyelőbeiktatás, díszközgyűlés. A templomavatást követő díszköz­gyűlés keretében iktatta be Gyalogh István főesperes a tengelici gyülekezet újonnan választott felügyelőjét dr. Grosch József paksi ügyvédet, a Tolna- Baranya-Somogyi ev. egyházmegye fő­ügyészét. A beiktató beszédet D. Kapi Béla püspök mondotta, majd a beikta­tott felügyelő tartotta meg székfoglaló­ját: „Ebben a gyülekezetben csak olyan kívánok lenni, mint a legkisebb. Sőt még a legkisebb is nagyobb nálam, ha erő­sebb hittel tud szolgálni." A díszközgyűlés további folyamán Lehel Ferenc adta elő a templomépités történetét, majd D. Kapi püspök köszön­te meg az áldozatát mindenkinek, aki­nek adománya vagy munkája a temp­lom felépülésében Isten eszköze lehetett, így elsősorban is Lehel Ferenc h. lel­A tengellcl templom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom